A Páli dogmatika

avagy miként szorult ki Jézus tana a kereszténységből

Robert Kehl: Változás a vallásos gondolkodásban

 („Der Wandel im religiösen Denken” Karlsruhe 1998)

című könyvéből fordította és összeállította Engel Zoltán2003

A Páli kereszténység már kezdettől fogva szigorú kritikának volt kitéve. Ezt Pál is igazolta. (pl.: 2.Kor.11.) És ez a kritika nem némult el soha. Azonban kerek 14 évszázada - mióta a Páli kereszténység elhatalmasodott – a kritika brutálisan el lett nyomva, mert ez szolgálta a császár érdekét. Ezen időszak alatt eretnekek és úgynevezett boszorkányok milliói lettek kíméletlenül és sokszor kegyetlenül elhallgattatva. Mindig azt kérdeztem magamtól, hogy a Jézus vallásából származó ősegyház hogyan tudta Pál egészen más konceptusát átvenni és a továbbiakban azt hirdetni és javasolni? Jóllehet tudjuk, hogy a konfliktus Pál - Jézus Krisztus apostolaként történő - fellépésekor rögtön elkezdődött. Pál maga tudósít erről. Azonban alig rendelkezünk adatokkal arról, hogy miként zajlott le ez a konfliktus (pl.: az Ebionitákkal) és hogy minden várakozás ellenére miként győzedelmeskedett a Páli kereszténység. Valószínűleg egyszerűen az történt, hogy Jézus igazi tanítványai gyorsan a rövidebbet húzták és eltűntek, mivel békességre törekvést és szeretetet tanultak, miközben Pál súlyos támadásokat vezetett. Jézus tanítványai orcájuk másik felét is odatartották, ha az egyikre ütést kaptak. Talán az agresszív forma miatt gyorsan visszahúzódtak. Lehet, hogy szerepet játszott az is, hogy Pál az uralkodók és a tömegek számára kellemesebb volt és így gyorsabban tudta maga köré gyűjteni a többséget, mint a Jézust valóban követő „kis nyáj”. (Hasonló okok játszottak szerepet, mikor Árius visszautasította az alexandriai püspökséget, valamint az ezt követő szentháromság-tan Alexander püspök általi erőszakos hatalomra juttatásában is. A fordító.) Lehetetlen azonban, hogy Jézus vallása tömegvallás legyen, hacsak nem - Páli értelemben - radikálisan meg nem változik. Ha viszont lényegében hű marad önmagához, akkor mindig csak a „kis nyáj” vallása fog maradni. Ez a nyáj valóban mindig kicsi volt. Valószínű, hogy Jézus tényleges követőit halála után a két kezünkön megszámlálhatnánk. És bizonyos, hogy egy pápa sincs köztük. Jézus vallása kiváló eszmény egyes, nagyon erős és konzekvens személyiségek számára.

Egy tan, amely hirdeti, hogy

- az ember tagadja meg önmagát;

- még az ellenségét is szeresse;

- tartsa oda a másik orcáját is, ha az egyiket megütik;

- ne várjon más sorsot, csak a világ gyűlöletét;

- veszítse el életét, hogy megnyerje azt;

- különösen vesse meg a Mammont;

egy ilyen önmegtartóztató vallás sohasem válhat tömegvallássá. A tömegnek sokkal jobban tetszik egy olyan vallás, amely önmegtartóztatás helyett ingyenes megváltást kínál, és azt tanítja, hogy: „Isten úgy fogad el téged, amilyen vagy. Te ne tegyél, de nem is tudsz tenni semmit sem a saját megváltásodért. Ő megtett érted mindent, neked csak meg kell köszönnöd és elfogadnod ingyen. Jézus mindvégig kifogásolta, hogy tanítványai – akiket oly sokáig személyesen tanított és nevelt – nem értették meg őt.

Így még könnyebb megérteni, hogy Pál – aki nem élvezhette ezt a nevelést, jóllehet egy másikat annál inkább – félreérthette őt. Ugyanakkor a szemére vethető, hogy ennek ellenére merészelte Jézust értelmezni és a tényleges tanítványokat, korrigálni. Aki egy vallásalapító végrehajtója és apostola, attól természetszerűen elvárható, hogy szavaiban és tanításaiban a mesterre épít. Azonban hiába keresünk az úgynevezett keresztény teológia alapjait képező Páli levelekben kapcsolódást Jézus Igéihez és tanításaihoz. Pál a maga gondolatait fejtegette. Ezt még tudomásul is lehetne venni, ha tanítása legalább tartalmában nagyjából megegyezne Jézus tanításaival. Azonban ennek az ellenkezője igaz: Pál egy másik, sőt egy radikálisan másik evangéliumot hirdetett, mint Jézus. Egész sor Páli idézet áll részben feloldhatatlan ellentétben Jézus Evangéliumának üzenetével és szellemével, és a legtöbb esetben alapvető kérdésekben.

1. Pál intoleráns magatartása, pl.: Gal.1,8-9 („De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen! Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok, átkozott legyen!”) és 1.Kor.16,22, („Aki az Urat nem szereti, átkozott legyen! Marana tha! Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Szeretettel vagyok mindnyájatok iránt, Krisztus Jézusban”)  amelyek elképzelhetetlenül hangzanak Jézus kijelentéseiként. Igen, az egész össze­egyeztethetetlen Jézus egész lényével, de ugyanakkor az egyház későbbi irányzatát mégis meghatározta. A Páli „konyhából” származik a következő idézet: „A tévtanítót (eretneket) kerüld”. Miként utasította rendre ezzel szemben Jézus tanítványait, amikor hasonló magatartást tanúsítottak (Luk.9,55)! És nem Ő mondta ezzel összefüggésben, hogy a gazt nem kell kitépni, mert különben a búza is kitépődhet? Ide tartoznak Pálnak a más apostolokkal szembeni becsmérlő megjegyzései, mert azok más véleményen voltak:

2.Kor 11.3-6 (Félek azonban, hogy a kígyó, amint álnokul rászedte Évát, a ti elméteket is megzavarja, és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak. Ha ugyanis valaki jönne és más Jézust hirdetne, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, mint amit elnyertetek, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, szívesen vennétek .Pedig gondolom, semmivel sem vagyok kisebb a „fő-fő apostoloknál”. Mert ha az ékesszóláshoz nem értek is, a tudásom megvan. Ezt különben minden tekintetben igazoltuk is előttetek.”)

2.Kor 12.11. („Balga lettem, de ti kényszerítettetek rá, jóllehet az lett volna a kötelességetek, hogy ajánljatok, hiszen semmivel sem maradok el a „fő-fő apostolok” mögött, ha semmi vagyok is”.)

Ellenfeleit kutyáknak nevezte, Filip.3,2.(„ Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól. A körülmetéltek ugyanis mi vagyunk, akik lélekben szolgálunk Istennek, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk, s nem a testben bízunk, bár magam a testben is bizakodhatnék. Ha más úgy gondolja, hogy bizakodhatik a testben, én még inkább.”)

Ugyancsak idetartozik az ortodoxia rettenetes felértékelése, mivel Pál rendkívül sokat tett függővé az „igaz hittől”, ugyanakkor Jézus szinte semmit. Ide passzol Pálnak az emberek hívőkre és hitetlenekre való megkülönböztetése, miközben Jézus egészen más módon tesz különbséget: vannak akik igaz érzelműek(gondolkodásúak) és vannak akik szívükben hamisak.

2. Pál azon tana, miszerint minden ember természeténél fogva alapjában romlott és rossz és hogy képtelen saját erkölcsi erejénél  fogva bárminemű jócselekedetre, összeegyeztethetetlen Jézus pozitív embertanával.

3. Az eleve elrendelés tanáról Jézusnál még csak nyomokat sem találunk. A reprezentatív helyek a következők:

Róm.8,28-30.: („Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.”)

Róm.9,11-16: (Mielőtt még megszülettek, és jót vagy rosszat tettek volna - hogy Isten szabad választása, amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, érvényesüljön -, Rebekka ezt a kinyilatkoztatást kapta: „Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak.” Az Írás is ezt mondja: „Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem”.

Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalan az Isten? Szó sincs róla. Hiszen megmondta Mózesnek: „Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok.” Eszerint nem azon fordul a dolog, aki erőlködik vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen.)

Róm.9,17-20.: (Az Írás is ezt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem híre elterjedjen szerte a világon.”  Tehát azon könyörül, akin akar, és azt teszi megátalkodottá, akit akar.  „Azt kérdezheted erre: Miért von mégis felelősségre? Hiszen ki állhat ellen akaratának?” Ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? Vajon megkérdi-e az anyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek?)

4. Jézus Isten Birodalmáról szóló üzenetét alig említi meg, jóllehet Jézusnál a középpontban kap helyet.

5. Jézus számára idegen a Pál féle aszketizmus, Jézusnak a testről, nemiségről, házasságról és a nőről való tanításai radikálisan eltérnek Pálétól, akinek nézetei később irányadóakká váltak a kereszténységben.

a. Ami a nők személyi háttérbe szorítását jelenti, eltekintve az ószövetségi helyektől, csak Páli idézetekkel igazolhatók, hasonlóképpen az úgynevezett vélt vagy valós nemi vétségek hihetetlenül mély elítélése.

1.Kor.7.1-2: („A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. A kicsapongás veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje.”)

1Kor 7.38:(„Tehát aki férjhez adja hajadon lányát, jól teszi, aki pedig nem adja férjhez, még jobban teszi”).

Gal.5,17-21; („A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek. Vezessen benneteket a lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek. A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát.”)

b. A nemiség kétezer éves kitagadása, amely hihetetlen sok szenvedésben részesítette az emberiséget, és amit manapság oly sok felhajtással kell korrigálni, főként Pál műve. Sok helyett csak egy alapszöveget idéznék Páltól, amire az eddigi szexuálmorál támaszkodott: (1.Kor.7,1). „Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik”

Egyedül Pálra vezethető vissza a prüdéria, miszerint a nemi szervek tisztességtelenek:  1.Kor.12,23-26. (Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással.)

A libidót Pál nyomatékosan tisztátalanságnak nevezi és e kijelentés vált a majd kétezer éves perverz szexuálietika oszlopává .

Kol.3,5:( Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.)

c. Hasonlóan járt a házasság etikája is:

1.Kor.7,8-9.( A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is. De ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint égni. A házasoknak meg nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség ne hagyja el férjét.)

Még Luther is erre hivatkozva hangsúlyozta: „a házasság csak egy szükséges rossz”. Egy tényleg botrányos megnyilvánulás a házasságról!

d. Hogy a nő az üdvösségét az anyaság vállalása által érheti el, nem említi Jézus sehol sem.

1.Tim.2.14-15 (A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett; Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe esett. Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben.), ahogy azt sem, hogy a nő, a férfiakkal ellentétben kösse be a fejét:

1Kor 11.5-9. („S minden asszony, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. Éppen olyan, mintha megnyírták volna. Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha megszégyenítő az asszonyra, hogy a haját levágassa vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét. A férfi nem köteles a fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dísze. Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiből. S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.")

e. Pál nem győzi hangsúlyozni, hogy az asszony alárendeltje a férfinak

Ef. 5,22-24: (Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének.)

és csak a férfi végett teremtetett, (1.Kor 11.9)

6. „Anathema” (kiátkozás). Ezzel a vezérszóval tudta követőit Pál az ortodoxia fanatikusaivá tenni:

1.Kor.16,22.: Aki az Urat nem szereti, átkozott legyen! Marana tha!

1.Kor. 5,5 : (adjuk át az ilyet a sátánnak testének romlására, hogy lelke üdvözüljön az Úr napján.) - alatti idézetnek is számtalan, mártír szenvedés és emberéletet van a számláján.

7. A tradicionális kereszténység egész megváltási tana Pálra épül. Pál szerint Jézus feladatát a golgotai keresztfán teljesítette be. Jézus élete és tanítása bizonyos értelemben mellőzve lett. Egy összefoglalás vezérszavakban:

a. Eredendő bűn: pl.:

Róm.5.12,5.18,5.19.; (Róm 5.12:Amint tehát egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyományaként a halál, és így a halál minden embernek osztályrésze lett, mert mindnyájan vétkeztek... Róm 5.18: Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást. Róm 5.19:Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.)

b. Mindenki kárhozatra ítéltetett: pl.: Róm.5,18.( Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást.)

c. Minden ember természeténél fogva a harag gyermeke.

Ef.2,3 (Közéjük tartoztunk mi is, amíg testi vágyainkban éltünk, s megtettük, amit a test és az érzékek kívántak. Születésünknél fogva mi is a harag gyermekei voltunk, akárcsak a többi ember.)

d. E haragtól (ami az újszülöttre is vonatkozik!) Pál szerint kizárólag Jézus vére és halála válthat meg:  Kol.1,22; (most nektek is megszerezte a kiengesztelődést halandó testében a halál árán, hogy szentté, szeplőtlenné és feddhetetlenné tegyen benneteket színe előtt.)

Zsid.9,22.: („Sőt a törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.”)

Néha már saját megváltói küldetést is tanít  szenvedésközpontú megváltási szemlélete alapján: Kol 1.24(Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.)

e. Senki sem üdvözülhet saját művei és helyes életvitele által:

Rom.3,24;( Megigazulásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmének erejéből, Jézus Krisztus megváltása árán.)

Róm 3,28; (Mi azt valljuk, hogy az ember a hit által válik igazzá, a törvény szerint tettektől függetlenül.)

Róm 9,11-13;( Mielőtt még megszülettek, és jót vagy rosszat tettek volna - hogy Isten szabad választása, amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, érvényesüljön -, Rebekka ezt a kinyilatkoztatást kapta: „Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak.” Az Írás is ezt mondja: „Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem”.)

Róm 9,15-18; (Hiszen megmondta Mózesnek: „Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok.” Eszerint nem azon fordul a dolog, aki erőlködik vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen. Az Írás is ezt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem híre elterjedjen szerte a világon.” Tehát azon könyörül, akin akar, és azt teszi megátalkodottá, akit akar.)

Gal.2,16; (Tudjuk azonban, hogy az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit. Ezért elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hitben váljunk igazzá, nem mert tetteink megfelelnek a törvénynek, hisz a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá.)

Ef.2,8-9. Az üdvözülés tehát kizárólag kegyelem. Mi nem tehetünk érdekében semmit sem.

Néhány példa a Páli „kegyelemtan” tanításaiból:

Rom.3,24; (Megigazulásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmének erejéből, Jézus Krisztus megváltása árán.)

Róm 4,15-16; (A törvény ugyanis büntetésre szolgáltat alkalmat. Ahol nincs törvény, törvényszegés sincs. Tehát azért hitből, hogy ugyanakkor kegyelemből is legyen. Így lesz az ígéret minden utód számára biztos, nemcsak azok számára, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem azok számára is, akik Ábrahám hitéből valók. Ő mindnyájunknak atyja)

Ef.2,5; 2,8-9; (hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is - így kegyelemből kaptátok a megváltást;…Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék.)

2.Tim.1,9; (aki megváltott és a szent hivatásra meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelméből, amelyet Krisztus Jézusban örök idők óta nekünk ajándékozott,)

Tit.3,5-7.( Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében, akit Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által bőven árasztott ránk, hogy kegyelmével megigazuljunk, s az örök élet reménybeli örököseivé váljunk.)

Pál az ember Jézust Istenné tette, ami nem egyezik Jézusnak az önmagáról alkotott képével. Ő hirdetett egy tant Jézusról de nem Annak tanát és üzenetét, hanem a sajátját.

Alapjában véve - szinte minden vonatkozásban egy másik evangéliumot hirdetett, mint Jézus:        

- egy egész más megváltási tant

               - egy egészen más tant Istenről

               - és egy egész más embertant.

Jézus tanát nem csak észrevétlenül behelyettesítette Pál tana, hanem a tragédia úgy teljesedett ki, hogy az új tan Krisztus nevében került ki a világba. Meghagyták neki az oltárt, de a tanszékét elvették.