Bemutatkozás

"1984-ben fordultam Isten felé életem egy nehéz időszakában. 1986-tól 2010-ig két gyülekezetbe jártam, mindkettőbe viszonylag hosszú ideig. Mindkét közösségben azt vettem észre, hogy valahogy nem működnek a „dolgok”. Nem történtek valódi csodák, pedig folyamatosan erről beszéltek. A gyülekezetek vezetőinél látható volt mindkét helyen, hogy nem „élik” amit tanítanak. Az anyagi dolgok nem voltak rendben egyik gyülekezetben sem. Más közösségekben is hasonló problémákat érzékeltem. Sokat törtem a fejem, hogy mi lehet ennek a rengeteg problémának az oka? A válasz megtalálásában sokat segítettek a „régi eretnekek” (Kornél, Tamás, Ákos). Összegezve a felismeréseim lényegét: hit helyett tudásra van szükség. Amíg hiszünk, tévedhetünk! A tudás biztos, a hit csak remélt!"

Oszi

"Gimnáziumi évek után úgy éreztem, hogy a főiskolák nem nyújtanak megfelelő anyagot az élet, a világ, a problémák megértésére és megmagyarázására. Ezért kutatásaimat az igazság után önerőből kezdtem el, időmet emberekkel való kapcsolatteremtésre, filozófiai, bölcseleti anyagok megismerésére, élethelyzetbeli problémák gyökerének feltárására fordítottam, állandóan hordoztam a jegyzetfüzeteimet észrevételeim, gondolataim lerögzítésére. Keresztényekkel kerültem kapcsolatba, éppen abban az időben, amikor ébredés volt közöttük, és Isten cselekvésének egy megnyilatkozását érezhettük. Fejest ugrottam a velük való együttműködésbe, és ezen közbe vettem észre, hogy életüknek a Biblia tanításából eredő összehangolási kísérletei inkább korlátozzák az isteni megnyilatkozást, amelyről Jézus a tanításaiban is beszélt, mintsem segítené.

Folyamatosan tapasztaltam hogy minden olyan akadály, amely előrébb vihette volna az egyént és a közösséget Isten, élet, Pál apostol leveleiből vagy Mózestől vett idézetekre hivatkozással emeltek, így aztán Jézus tanításaival való mélyebb összevetés eredményeképp született meg Pál tanításainak bírálatáról szóló Jézus vagy Pál? később pedig a Jézus vagy Mózes? című tanulmányom, és értettem meg, hogy az igazság megismerése fontosabb a Biblia tévedhetetlenségébe vetett hitnél."

Kornél

"Ateistaként nevelkedtem, kifejezetten materialista és természettudományos szellemben. A huszonöt és huszonhét éves korom közötti szellemi érés időszakában, értelmi belátások és szellemi élmények hatására döntöttem úgy, hogy csakis a jézusi tanítás szellemében és Istentől inspiráltan kell és érdemes élnem. Azt gondoltam, hogy ennek legmegfelelőbb kerete a kereszténység. Teológiát tanultam és lelki-pásztori munkatárs-ként is dolgoztam a katolikus egyház szolgálatában, de egy-két év alatt kiderült, hogy igen szűkös keretek ezek a számomra: szellemi és politikai értelemben egyaránt...

Szoros kapcsolatom alakult ki a nyolcvanas évek második felében az akkor szerveződő evangélikus ifjúsági mozgalommal is, de a hivatalos egyházi szervezetté váló konstrukcióban már nem volt helyem. Sokáig azt gondoltam, hogy akkor én egy egyház nélküli keresztény vagyok, mígnem az Internetes fórumokon zajló diskurzusokban be kellett látnom, hogy másról van szó, nevezetesen arról, hogy nem is vagyok keresztény – tudniillik a kereszténység (a legtöbb keresztény egyház, felekezet, közösség) öndefiníciója, sőt, akár bibliai (apostoli) felfogása szerint sem.

Az, hogy eretnek vagyok, nem a saját ötletem volt: egy internetes vitában sütötte rám a bélyeget valaki, s én beláttam, hogy igaza van, valóban ezzel a jelzővel, illetve főnévvel lehet a szellemi identitásomat a legpontosabban meghatározni. Sokan gondolták, hogy bulányista vagyok, és nyilván nem véletlenül, de ebből csak annyi igaz, hogy Bulányi Gyurka bácsihoz valóban baráti szálak fűztek, szervezetileg sosem tartoztam a Bokorhoz.

Az Interneten, egész konkrétan az Index és az Iwiw fórumain végtelen vitákba bonyolódtam keresztény felebarátaimmal. E vitáknak Eretnek identitásomon túl konkrét barátságokat is köszönhetek: az Internet hozott össze Ákossal és Kornéllal, és áttételesen Oszival is. Szerencse, hogy egy városban élünk, így hetente összejárunk. Azóta van Eretnek kör…

Aztán teltek az évek, s most, öt évvel azt követően, hogy Ferenc pápa szélesre tárta a katolikus egyház kapuit és ablakait Isten Szent Lelke előtt, úgy tűnik, hogy az egyház az Ő lelki és szellemi hatására Jézus követésének útjára rátalálhat. Feltételes módban fogalmazok, mert a megújulás szándéka mellet az ellenkező törekvések is nagyon erősek - sokaknak nem tetszik a Ferencpápista egyházreform. Talán nem túlzás azt mondani, hogy az aktuális helyzetben történelmi esély van egy olyan egyház kialakulására, amelyben akár egy eretnek is otthon érezheti megát, mert nem a hittételek és a hivatalok számítanak, hanem a szeretet és az irgalmasság. De nyilván nem lesz magától: Istennek munkatársakra van szüksége. Munkába álltam.

***

Polgári nevem Ökrös Tamás, 61 éves vagyok, egy lányom és egy unokám van. Amikor 14 éves koromban megkérdezték tőlem, hogy mi akarok lenni, azt válaszoltam, hogy nagyapa…

Iskoláim: I. István Gimnázium, József Attila Tudományegyetem, Pázmány Péter Hittudományi Akadémia, Grafológiai Intézet.

„Civil” életemben weblapokat szerkesztek, matematikát és bridzset tanítok.

A rendszerváltás körüli időkben intenzíven politizáltam (a Fidesznek és az SZDSZ-nek is alapító tagja, az előbbinek ügyvivője, az utóbbi országos tanácsának tagja voltam), de még az első szabad választások előtt kiléptem mindkettőből, amikor rájöttem, hogy ezek is csak a hatalomról szólnak.

Sokáig nem politizáltam aktívan. De van a gazemberségnek és a szegénységnek az a foka, amit már nem lehet szó nélkül hagyni, hát beszálltam ebbe is. Azt gondolom azonban, hogy nem csak a politikának kellene megváltoznia, hanem magának a társadalmi berendezkedésnek: a munka, a termelés, a fogyasztás, a jövedelemelosztás, a koordináció, a kommunikáció egészen más, a jelenlegitől eltérő megszervezésére van szükség. Röviden: alternatív civilizációs modellekre. Ez az emberiség túlélésének szükséges feltétele. A kereszténység dolga pedig az lenne, hogy lelki, szellemi és erkölcsi munícióval szolgáljon ehhez a túléléshez."

Tamás

"Gyerekkorom óta foglalkozom Isten, a vallás, a kereszténység és Jézus gondolatkörökbe tartozó témákkal. A Sola Scriptura Lelkészképző és Teológiai Főiskolán szereztem diplomát bibliaoktató szakon. Több mint húsz éves tapasztalatom, tanulásom és lelkiismeretem szerint azt mondhatom, hogy a kereszténység nem csupán Jézust követi. Sőt, a kereszténység a hitet és a dogmákat fontosabbnak tartja, mint az igazságot és Jézus tanainak követését. Azt, aki valóban Jézust kutatja a keskeny úton, és ki meri mondani a felismert igazságokat, a keresztény felekezetek jó esetben „csak” kiközösítik, rosszabb esetben kiátkozzák és lesátánozzák, ahogyan ez velem is megtörtént.

Nem vagyok istentagadó ember, de immár nem vagyok keresztény sem. Meg vagyok arról győződve, hogy a Bibliának csak 2-3 %-a tartalmaz Istentől származó üzenetet. Tanulmányaimban le is leplezem, illetve igyekszem bemutatni a Biblia (és a kereszténység) emberi-ördögi mivoltát, kezdve a szándékos változtatásoktól, a történelmi hatásokig.

Feladatomnak tartom, hogy a megismert igazságokat másokkal is megosszam és a tanulást tovább folytassam, hogy másoknak is tudjak segíteni. Örömömre szolgál, hogy ebben a munkában nem vagyok egyedül, több tucat elődöm van, akik már megküzdöttek hasonló utakkal és jelenleg is vannak társak, akikkel ha nem is mindenben, de főbb vonalakban egyet tudok érteni és közösséget tudok vállalni.

A Szentírástudománynak olyan sok művelője van, hogy több élet is kevés lenne ahhoz, hogy a legaprólékosabb részletekig mindent átfogóan megvizsgáljak. Éppen ezért válogatni kényszerültem(ök), ebben a válogatásban nagy szerepe van annak a hozzáállásnak, hogy nem elégszem meg azzal, amit a szószékről, gyülekezetében hallok, és úgy döntöttem, hogy a nem egészen világos részeknek utána járok.

Ennek az utánajárásnak a nyomán, eljutottam sok közösségbe. Ezen az úton haladva, észrevettem a különbözőségeket, az ellentmondásokat, az egyezőségeket. Mivel léteznek ellentmondások, ezért ha önmagamban rendet akarok teremteni, és az Istenkapcsolatom nem hazugságra szeretném építeni, mindenféleképpen meg kellett húznom egy határvonalat az igaz és a hamis közt. Állást foglalok a hitelesebb kép, és a kevésbé hiteles kép között. Mindenképpen eljutottam ahhoz, hogy a Bibliák szövegeit, szerzőit, az iratok keletkezésének körülményeit és a szerzők szándékait megvizsgáljam.

Ahhoz, hogy reálisabbá tegyem az Istennel és az egyházakkal való kapcsolatomat, nem csupán az imádkozás révén, hanem az Isten üzeneteinek a megértése által, szükségem volt arra is, hogy az egyházak dogmáit is megvizsgáljam, ha úgy tűnik, azok ellentmondásban vannak egymással, a Bibliával, vagy éppen csak a lelkiismeretemmel. Ez a legtöbb esetben szembefordulást hoz létre velem szemben a közösség és vezetői részéről, sok esetben kiátkozást lesátánozást, leantikrisztusozást, eretnekezést, végső soron kizárást eredményez.

Amikor túljuttottam azon a csalódáson, amit a fentebb említett tényezők váltanak ki, elkezdtem keresni, a hozzám hasonlókat, akikkel újra együtt tudok gondolkozni, akik szintén ezen az úton járnak. Rájöttem arra, hogy mégsem vagyok egyedül, társakra találtam, akikkel és akár közösen folytathatjuk azt a munkát, amit egyedül, vagy valakiknek a segítségével elkezdetem.

A feltárt tények alapján megkérdőjeleződik sok dogma. Kiderül, hogy sokszor feleslegesen hisznek az emberek különböző dolgokat. A dogmák elhagyása, nem szembefordulás Istennel, hanem az igazság és az igaz Istenismeret követésének a kezdete. A kereszténység tartalmazza az igazság törtrészeit, ezért nem minden esetben fogok teljes mértékben szembefordulni azzal, ahonnan elindultam, azokkal a felekezettekkel amikben megfordultam, vagy tag voltam, csupán átlátom azok tévedéseit.

Azokat az igazságokat, amiket megismertem, lehetőség szerint igyekszem megosztani másokkal, akik még a hitetés áldozatai és a tévedés időszakában vannak. A helyes értelmezést próbálom átadni, hiszen a szavak tartalmat közölnek, és nem mindegy, hogy hol melyik szövegben milyen szavak szerepeltek a korai iratokban, és milyen szavakká változtak át az idő múlása folyamán, amik a tévedéseket okozzák. Nyitott vagyok minden kérdés, sőt a saját írásaim felülvizsgálatára is."