A római levélhez első fejezet
1.
Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére.
A. Jézus nem azonos Jézus Krisztussal, ő maga tiltja meg, hogy ezt állítsák róla, és nem teljesítette be a zsidók messiási várakozását sem, még akkor sem, mikor királlyá akarták tenni.
B. Jézus Krisztus Pál tulajdona, egy olyan elképzelt alak, akit mindenkivel el akar fogadtatni.
C. Pál nem hirdetheti Isten evangéliumát, illetve csak akkor, ha Jézus nem azt hirdette, vagy ha Isten skizofrén.
2.
Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban,
A. Utalás az evangéliumok keletkezésének a miértjére, céljára és okára. Mivel az evangéliumok szövegének a döntő többsége ezt a mondatot igyekszik igazolni.
3.
Az ő Fia felől, a ki Dávid magvából lett test szerint,
A. Némi ellentét a gyermekségtörténetekkel, hiszen ott a magasságos ereje, azaz közvetlen Szentlélektől születés található, igaz, ez lehet Pál halála után került oda, hiszen vannak szövegek, miszerint József az apa.
4.
A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,
A. Rokonság mutatható ki az apostolok hitével. Pál hatására megszületnek azok a szövegek, melyekben az apostolok feltámadást hirdetnek.
7.
Mindeneknek, a kik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Jézussal rokon tanítás, ő is békességet kívánt.
9.
Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az ő Fiának evangyéliomában, hogy szüntelen emlékezem felőletek,
A. Ha Jézus evangéliumáról beszél itt Pál, akkor minden bizonnyal téved.
16.
Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.
A. Pál a Krisztus evangéliumát hirdeti és nem a Jézus evangéliumát.
B. Az Isten hatalmát Pál csak a hívők üdvösségére korlátozza. Az Isten hatalmáról szóló mondat a Mátéban kimutatható betoldás. Jézusnak volt hatalma az evangéliumok szerint, mind tanításban, mind gyógyításban, mind tisztátalan lelkek űzésében. Ez utóbbi kettőt, állítólag az apostoloknak is tovább tudta adni. Jézus csupán annyit közölt Isten hatalmáról, hogy azt nem ismerik a vitapartnerei, és annyit, hogy az embereknek van hatalmuk a megbocsátásra. Jézus az Isten országának tulajdonít hatalmat, és a sötétségnek, amikor elfogták. Jézusnak tulajdonítanak egy ekszkatalogikus mondást a hatalommal kapcsolatban. Majd szintén Jézusnak tulajdonítanak egy mondást, a feltámadása után, miszerint minden hatalom immár Jézusé, ha ez így volna, akkor ez is azt bizonyítja, hogy Pál nem Jézussal találkozott, hiszen akkor már okafogyottá válna az Isten hatalmáról beszélni, és csak Jézus hatalmáról lehetne beszélni. Mindazonáltal Jézus egyetlen egyszer sem beszél úgy Isten hatalmáról, mintha az csak hívőknek adatott volna, vagy bármi köze lenne az üdvösséghez!
C. Egyedül János (aki eleve nem hiteles a történeti Jézus tekintetében) beszél Krisztusról, mint a világ üdvözítőjéről, a szinoptikusokban nincsen szó ilyenről. Jézus üdvösségről akkor beszél, amikor a vámszedő megtér, és vállalja, hogy megfizeti többszőrösen az általa okozott károkat. Az üdvösségről Jézusnak az a véleménye, hogy embereknél ez lehetetlen (szélsőséges gnózis-nyilván a test miatt). A Jézus ajkára adott Márkban levő hittel és keresztséggel történő üdvösségről szóló mondás kimutatható betoldás.
D. zsidónak először- ez érthetővé teszi azt, hogy az evangéliumokban mit keresnek a kiválasztott nép tudata szövegek. Azaz Pál hatására kerülnek megírásra, hogy elsősorban a zsidóknak adatott minden.
20.
Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
A. Az Isten jelenlétét a világban, azaz az alkotásokban való jelenléte egyértelmű panteista filozófia. Ez a harmadik tagmondat betoldás Pálnál, egyrészt mivel ellene mond a tagmondat elejének, másrészt Pál alapvetően gnosztikus, ahogy ez pont az első tagmondatból és sok egyéb szövegéből kiderül. ők menthetetlenek mert, az pedig már a következő sorhoz tartozik, nem ide.
És a Kornél munkájához:
„1,18: Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják
János apostol azonban egész másképp nyilatkozott:
János 3,16: Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen
Láthatjuk a jeleket máris Pál szándékai felől, míg János Isten szeretetét hirdeti, és nyílvánvaló Isten szeretete az emberek felé, Pál máris Isten haragjáról beszél, és korlátozza ezt a szeretetet csak azokra, akik hitből élnek.”
A szinoptikusokban nincsen szó (Keresztelő Jánost leszámítva) Isten haragjáról, vagy, hogy Jézus bármi ilyesmit tanított volna. Sajnos, pont a Kornél által favorizált János presbiter az, aki megerősíti itt Pál apostolt:
Jn 3,36
A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
Így hát Pál és János közt egyezőség van az Isten haragja tekintetében és nem ellentmondás.
A Pál által felsorolt negatív elemek- paráznaság, hamisság kapzsiság stbstb, Jézus beszédeiben is negatív és kerülendő tényezők, ugyanúgy.
Az igehelyek kigyűjtése hosszú idő volna,de nyilván mindannyian ismerjük.
Vége az első fejezetnek.