Tamás

 

Ateistaként nevelkedtem, kifejezetten materialista és természettudományos szellemben. A huszonöt és huszonhét éves korom közötti szellemi érés időszakában, értelmi belátások és szellemi élmények hatására döntöttem úgy, hogy csakis a jézusi tanítás szellemében és Istentől inspiráltan kell és érdemes élnem. Azt gondoltam, hogy ennek legmegfelelőbb kerete a kereszténység. Teológiát tanultam és lelki-pásztori munkatárs-ként is dolgoztam a katolikus egyház szolgálatában, de egy-két év alatt kiderült, hogy igen szűkös keretek ezek a számomra: szellemi és politikai értelemben egyaránt...

 

Szoros kapcsolatom alakult ki a nyolcvanas évek második felében az akkor szerveződő evangélikus ifjúsági mozgalommal is, de a hivatalos egyházi szervezetté váló konstrukcióban már nem volt helyem. Sokáig azt gondoltam, hogy akkor én egy egyház nélküli keresztény vagyok, mígnem az Internetes fórumokon zajló diskurzusokban ráébredtem, hogy másról van szó, nevezetesen arról, hogy nem is vagyok keresztény – tudniillik a kereszténység (a legtöbb keresztény egyház, felekezet, közösség) öndefiníciója, sőt, akár bibliai (apostoli) felfogása szerint sem.

Az, hogy eretnek vagyok, nem a saját ötletem volt: egy internetes vitában sütötte rám a bélyeget valaki, s én beláttam, hogy igaza van, valóban ezzel a jelzővel, illetve főnévvel lehet a szellem identitásomat a legpontosabban meghatározni. Sokan gondolták, hogy bulányista vagyok, és nyilván nem véletlenül, de ebből csak annyi igaz, hogy Bulányi Gyurka bácsihoz valóban baráti szálak fűztek, szervezetileg sosem tartoztam a Bokorhoz.

 

Az Interneten, egész konkrétan az Index és az Iwiw fórumain végtelen vitákba bonyolódtam keresztény felebarátaimmal. E vitáknak Eretnek identitásomon túl konkrét barátságokat is köszönhetek: az Internet hozott össze Ákossal és Kornéllal, és áttételesen Oszival is. Szerencse, hogy egy városban élünk, így hetente összejárunk. Azóta van Eretnek kör…

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Polgári nevem Ökrös Tamás, 57 éves vagyok, egy lányom és egy unokám van. Amikor 14 éves koromban megkérdezték tőlem, hogy mi akarok lenni, azt válaszoltam, hogy nagyapa…

 

Iskoláim: I. István Gimnázium, József Attila Tudományegyetem, Pázmány Péter Hittudományi Akadémia, Grafológiai Intézet.

 

„Civil” életemben matematikát tanítok (ld. www.matekotos.hu), grafológusként dolgozom és weblapokat szerkesztek. Két alapítvány kuratóriumának elnöke vagyok: a Projekt-1 közhasznú alapítványé és az IT Resource alapítványé.

 

A rendszerváltás körüli időkben intenzíven politizáltam (a Fidesznek és az SZDSZ-nek is alapító tagja, az előbbinek ügyvivője, az utóbbi országos tanácsának tagja voltam), de még az első szabad választások előtt kiléptem mindkettőből, amikor rájöttem, hogy ezek is csak a hatalomról szólnak.

 

Mindazonáltal az, hogy aktívan nem politizálok, nem jelenti azt, hogy ne tartanám a politikai, illetve társadalmi kérdéseket nagyon is fontosnak, hiszen a politika meghatározó jelleggel alakítja az emberek életének kereteit. Azt gondolom azonban, hogy nem csak a politikának kellene megváltoznia, hanem magának a társadalmi berendezkedésnek: a munka, a termelés, a fogyasztás, a jövedelemelosztás, a koordináció, a kommunikáció egészen más, a jelenlegitől eltérő megszervezésére van szükség. Röviden: alternatív civilizációs modellekre van szükség. Ez az emberiség túlélésének szükséges feltétele. Optimista vagyok, azt gondolom, hogy ez lehetséges.